Témafelvetés: - Vékonyan, avagy vastagon isszátok a Puert? Világosabb - sötétebb? - Mi a taktika: kevés fű és esetleg hosszabb leöntések, vagy több fű és gyorsabb leöntések?
a vad puer első kostolásra szinte sohasem azt nyújtja amit az ember egy zöld teától és egyáltalán egy puertől várna. az íz annyira finom elemek komplex kavalkádja, hogy nekem sok idő és türelem kellett. viszont még egy friss (tavalyi) szedésű vad puer is elhozza az őserdő és a kámforfák, a eső és a napfény ízeit. nehéz, machetás átkelés után gyönyörű panoráma.
a fekete puer ellenben az eddig kóstolt vad puerekkel szemben azonnal kibontja magát és egy intenzív alapízt megtartva felöntést felöntést követve lassan de biztosan gazdagodik. a második felöntés nálam csak akkor a legintenzívebb a tea, ha morzsoltan kerül a tea a yixingbe, ha egészben akkor csak 3-4 felöntést kell várni... de megéri : -)
a toucha: tóth dénes ajándékaként 3 fajtát kaptam. a zöld csomagolású ginszeget rejtett még magában és a társaságunk ezt itta először. egy szó, mint száz: mindenki beleszeretett a teába, még a rendkívül pesszimista kémikusunk is. a második a rózsás toucha volt, ami sajnos nem tartotta a figyelmet magán. édes élmény, kevés qi. én nem nagyon kultiválom a touchát mert nekem túl sűrű, túl porózus. van még egy haiwani touchám, ezt csak egy nagyon hosszú nap reggelén kívánom meginni. hiszen.
egy érlelt 5 éves lepényt sikerült vásárolnom atirepától augusztus végén. eddigi puerh vásárlásaim során arra a konklúzióra jutottam, hogy minél kevésbé csicsás a csomagolás annál jobb a tea. ez különösen igaz az 5 éves érlelt puerh lepényre.
az illat már nagyon sokat sejtetett az ízvilágról, színe pedig a gyönyörű mélyfeketéből csokibarnáig tartó színskála. a csomagolás puritán, mondhatni mást sem tesz csak beinvitál a tartalmába: "mögöttem kincset találhatsz". az első felöntést a szállítás viszontagságaiból adódó levált, leesedezett darabokból készítettem, tehát törni nem kellett, a tea autómatikusan odaadta magát. a rövid átmosás után, a forró főzetet hagytam kicsit levegőzni a celadonomban. a színe mélybarna, leginkább a nagyonöreg aszuesszenciák színéhez hasonlított, amit édesapám otthon őriz és el sosem enged. ezt már nem is nézegettem, szagolgattam sokat, legurítottam hamar. a második felöntés hozta meg a karaktert. az íz a sötét puerheknél megszokott "padlás-íz" mellett a vad puerhek erős savait is mutatta, valamint valami egész távoli helyen a szájban egy jófajta riojabéli cabernet souvignon mélyenülő zamatát is éreztette. a további felöntések során az íz átcsapott egyfajta meditációba kényszerítő részegségbe, ahol már elfelejt az ember a szájban gurgulázni, a nyelv le van terhelve de nagyon, és a kezek és a látás a tea kényszerzubbonyába bujtatva lomhán csüng csak alá. ez a hatás a 10edik felöntés után csak erősödik és a szervezet mintha szomjazná az újabb és újabb bevitelt, inputot. majd a teázás befejeztével úgy áll fel az ember, mintha a nagyanyó mesélt volna egy régi mesét a becsületről és az igazságról és szavai elringató csengése olyan éber álmot eresztett ránk, ami hónapokig kitart és az ember szomorvidor egykedvűségében csak mosolyogni tud a világ dolgaira.
2 megjegyzés:
Témafelvetés:
- Vékonyan, avagy vastagon isszátok a Puert? Világosabb - sötétebb?
- Mi a taktika: kevés fű és esetleg hosszabb leöntések, vagy több fű és gyorsabb leöntések?
András
misi írta...
puer teákat iszom. minden nap.
feketét vagy vadat vagy érleltet és néha toucsát.
élményeim leírása fajtánként:
a vad puer első kostolásra szinte sohasem azt nyújtja amit az ember egy zöld teától és egyáltalán egy puertől várna. az íz annyira finom elemek komplex kavalkádja, hogy nekem sok idő és türelem kellett.
viszont még egy friss (tavalyi) szedésű vad puer is elhozza az őserdő és a kámforfák, a eső és a napfény ízeit.
nehéz, machetás átkelés után gyönyörű panoráma.
a fekete puer ellenben az eddig kóstolt vad puerekkel szemben azonnal kibontja magát és egy intenzív alapízt megtartva felöntést felöntést követve lassan de biztosan gazdagodik. a második felöntés nálam csak akkor a legintenzívebb a tea, ha morzsoltan kerül a tea a yixingbe, ha egészben akkor csak 3-4 felöntést kell várni... de megéri : -)
a toucha: tóth dénes ajándékaként 3 fajtát kaptam. a zöld csomagolású ginszeget rejtett még magában és a társaságunk ezt itta először. egy szó, mint száz: mindenki beleszeretett a teába, még a rendkívül pesszimista kémikusunk is.
a második a rózsás toucha volt, ami sajnos nem tartotta a figyelmet magán. édes élmény, kevés qi.
én nem nagyon kultiválom a touchát mert nekem túl sűrű, túl porózus.
van még egy haiwani touchám, ezt csak egy nagyon hosszú nap reggelén kívánom meginni. hiszen.
egy érlelt 5 éves lepényt sikerült vásárolnom atirepától augusztus végén. eddigi puerh vásárlásaim során arra a konklúzióra jutottam, hogy minél kevésbé csicsás a csomagolás annál jobb a tea. ez különösen igaz az 5 éves érlelt puerh lepényre.
az illat már nagyon sokat sejtetett az ízvilágról, színe pedig a gyönyörű mélyfeketéből csokibarnáig tartó színskála.
a csomagolás puritán, mondhatni mást sem tesz csak beinvitál a tartalmába: "mögöttem kincset találhatsz".
az első felöntést a szállítás viszontagságaiból adódó levált, leesedezett darabokból készítettem, tehát törni nem kellett, a tea autómatikusan odaadta magát.
a rövid átmosás után, a forró főzetet hagytam kicsit levegőzni a celadonomban. a színe mélybarna, leginkább a nagyonöreg aszuesszenciák színéhez hasonlított, amit édesapám otthon őriz és el sosem enged. ezt már nem is nézegettem, szagolgattam sokat, legurítottam hamar. a második felöntés hozta meg a karaktert.
az íz a sötét puerheknél megszokott "padlás-íz" mellett a vad puerhek erős savait is mutatta, valamint valami egész távoli helyen a szájban egy jófajta riojabéli cabernet souvignon mélyenülő zamatát is éreztette.
a további felöntések során az íz átcsapott egyfajta meditációba kényszerítő részegségbe, ahol már elfelejt az ember a szájban gurgulázni, a nyelv le van terhelve de nagyon, és a kezek és a látás a tea kényszerzubbonyába bujtatva lomhán csüng csak alá. ez a hatás a 10edik felöntés után csak erősödik és a szervezet mintha szomjazná az újabb és újabb bevitelt, inputot.
majd a teázás befejeztével úgy áll fel az ember, mintha a nagyanyó mesélt volna egy régi mesét a becsületről és az igazságról és szavai elringató csengése olyan éber álmot eresztett ránk, ami hónapokig kitart és az ember szomorvidor egykedvűségében csak mosolyogni tud a világ dolgaira.
a legjobbakat kívánva
misi
legyen egy jó teátok!
Megjegyzés küldése